Van nekem egy ULTRA-1-es masinériám amiben úgy adódott, hogy lemerült az NVRAM akksija. Most volt egy kis időm, így gyorsan összeraktam használhatóvá. Az illendő az lett volna, hogyha kicserélem a komplett NVRAM-ot de úgy gondoltam inkább megbuherálom. Leírás volt is a neten gazdagon. Miket is kellett csinálni?
Minap frissítettem volna két pfSense tűzfalat. Az első az kapásból upgrade után ledöglött. Egész pontosan elindult (egy rakat hibaüzenettel), látszólag minden eszközét látta, pingelni nem lehetett, elérni nem lehett. Lokális konzolon bejelentkezve a hálózati interfaceeknek nem volt ip címük. Kézzel felkonfigurálva már jó volt. De semmit nem lehetett csinálni (nem ment a NAT, a proxy, semmi). Kézzel bár elindultak a serviceek (mondjuk a NAT akkor sem ment, de a tűzfal is köhögött), de restart után mindent elfelejetett.
Utóbbi időben szemezgetek a mechanikus billentyűzetekkel de olyan áron vannak a jobb minőségűek, hogy erre sajnálom a pénzt. Volt itt nekem a szekrényben egy 122 gombos IBM terminál billentyűzet meg egy Soarer converter. Mielőtt a konfigot és a programot végleg elveszteném ezért gyorsan felrakom ide. 
Sokan szoktam gondolkodni azon, hogy miért szeretem a Debiant. Azonkívül, hogy amikor elkezdtem Linuxozni akkor botrány volt az egész rpm csomagkezelés és függőségkezelés. Még 10 éve is sikerült jó kis dependency hellt okoznom egy VLC telepítéssel OpenSuSE-n. Aztán mire összekalapáltam, hiányoztak a driverek amiket nem tudtam felrakni, illetve amikor felkerültek ugyanúgy nem ment a videólejtszás. Nyilván PEBKAC de debian alatt meg megvoltam ezzel 10 perc alatt. Ez az összecsiszoltság mára sokat javult OpenSuSE téren legalábbis. Debiannál bár default nem volt összecsiszolva, könnyedén összeraktad magadnak a hatalmas repo és a pofonegyszerue az apt miatt.
Kicsit szívni óhajtottam, így feldobtam egy OpenSUSE-t az asztali gépre, bare-metal. Kicsit ismerkedek BTRFS-el így a telepítőnél kis habozás után (csábító volt az XFS…) azt választottam. Nem vagyok túlságosan oda ezekért a dolgokat, szeretem egyszerűen tartani a dolgokat (mount | wc -l 40 soros, wtf.) de azért érdekelnek is ezek az úri huncutságok.
FreeBSD alatti KDE4-en alapból csak a rendszernek volt hangja, alkalmazásoknak nem (teszem az firefox). Miután 1 órát szenvedtem a vakvágánnyal, a FreeBSD fórumon meg ezt a fejet kellett néznem ahol is outdated volt az egész (gstreamer1.0 vs. gstreamer0.10 összeakad), kiderült, hogy csak a konfig fájlom volt rossz. Egyszerűen a sample fájlt átmásolva minden klaffol.
A fail2ban egy olyan alkalmazás ami folyamatosan parseolja a log fileoket és gyanús művelet esetén az adott IP-t kizárja a tűzfalon. Miután beröccent, úgy gondoltam jó lenne tudni róla, hogy
Ha már a Chromenál kitalálták, hogy https-t mindenhova (már aztán ide is baromi fontos, hát még a http://motherfuckingwebsite.com/ -ra).[1] No meg amúgyis jó móka konfigolni ilyet. Persze szokás szerint semmi nem működött. Eleve a certbot rewrite-ot pakolt be redirect helyett, de ez egy viszonylag egyszerűbb probléma (lsd.: http://httpd.apache.org/docs/current/rewrite/avoid.html#redirect ). Alapból mivel az oldal titkosítatlan volt ezért most szépen összeakadt, hogy redirectelni próbálta az apache, egyes részek nem töltöttek be, az admin felület loginkor végtelen loopba keveredett). Úgyhogy először ne aktiváljuk a https-t.
Sikeresen visszállítottam néhány postot. (YAY) Nem éppen tegnapi backup (5 éves te jó ég…), ám amúgysem írkáltam jó ideje ide. Ha jól emlékszem egy Nagios poszt volt, valamivel szívtam FreeBSD alatt… A lényeg, hogy nem üres az oldal így legalább, illetve akkor rögtön le is írom, hogy állítsunk vissza “paraszt” backupból MySQL táblákat.
Elég gyakori, hogy a CUPS visszadobja a felhasználót és nem engedi még rootal sem bejelentkezni a webes felületen. FreeBSD-s is hasonló történt velem.
